Én a vaddisznókkal vagyok

Vaddisznókról beszélgetve, a témával foglalkozó rádió és TV riportok hozzászólói között időnként hallhatóak olyan vélemények, hogy szegény vaddisznókat békén kellene hagyni, hiszen olyan kis kedves állatok. Ha mi nem bántanánk őket, akkor ők sem bántanak minket. Aki ki akarja lőni őket az önző, gonosz, városi korcs. A szerencsétlen, védtelen állatok lemészárlása nem méltó a civilizált emberhez. stb.

Én magamat természet kedvelő állatbarátnak tartom és én is azt szeretném, hogy az erdeinkben egészséges és "boldog" vaddisznókondák röfögjenek. A városokban viszont semmi keresnivalójuk nincs, ahogy évtizedeken, évszázadokon keresztül sem volt.
Szerintem a boldog vaddisznók az erdőkben túrnak és nem a városokban kukáznak az autók között.
Ez persze csak egy vélemény, de nézzük a tényeket.

A kép a "Lőni vagy nem lőni? Ez itt a kérdés!"-nél némiképp árnyaltabb.

Egy kis vaddisznó matek. (bocs)

Vegyünk példának egy kis kerek erdőt. Van az erdőben száz vaddisznó az év elején, amikor a kocák már vemhesek, de még nem fialtak. Értelemszerűen a kocák fialása után az állomány létszáma megugrik. Az újszülött malacok egy része nem éri meg az első szülinapját, mert elhullik. Ha az év során elhulló fiatal és idősebb egyedeket levonjuk a létszámból, akkor még mindig jelentős többletünk van az év eleji 100 állathoz képest.

A tudomány mai állása szerint ez a többlet 130-140 vaddisznót jelent a kezdeti 100-as létszám FELETT.

A szakértők véleménye eltér, de senki nem mond 110-nél kevesebbet vagy 150-nél többet. A tendencia növekvő. 
A konkrét példa kedvéért maradjunk 135-nél.

Van tehát 100 + 135 = 235 vaddisznónk, ebből a 100 feletti többletet, 135-öt pusztítottak el régebben a vaddisznók természetes ellenségei, pl. a medvék és a farkasok. Az egyik évben kicsit többet, a másikban kicsit kevesebbet.

Az arány félelmetes!

Az év elején 100 vaddisznóból álló állományból az év során a természetes elhulláson túl még további 135 állatot kell a farkasoknak és a medvéknek megenni, hogy a következő év elejére az állomány ne nőjön tovább, hanem ismét 100-on álljon a számláló.

Induljunk ki abból, hogy a Normafához nem szeretnénk visszatelepíteni a medvéket és a farkasokat.
Olyan arányban biztosan nem, hogy ezt a "munkát" el tudják végezni.
Ebben az esetben két választásunk marad:

    (1) karba tett kézzel nézzük, hogy minden évben több mint duplájára nő az állomány
         (a példánkban 2,35 szeresére nő, vagyis a kiinduló 100-as állományból az első év végére 235 lesz,
         majd sorra 552, 1298, 3050, 7167, 16843, stb. - kimondani is rettenetes)

    (2) 135 vaddisznót ki kell lőni az első év során

Azok a vaddisznók, amelyek megérik az első szülinapjukat nem ágyban párnák között halnak meg végelgyengülésben és nem is a tüdőrák pusztítja el őket.
Amennyiben nem üti el őket egy autó, akkor ezek a vaddisznók golyó általi halált halnak!

Ezt lehet barbár mészárlásnak nevezni, de ez van, ez volt és feltehetően a jövőben is ez lesz, ha nem akarunk minden sarkon vaddisznó kondákba botlani.

A kérdés tehát nem az, hogy kell-e kilőni a vaddisznók közül vagy sem.
A példabeli erdőben a kérdés az, hogy az év során 135-öt kell kilőni, esetleg 140-et, vagy elég 130-is?

Ha 130-at lövünk ki, akkor az állomány nő, ha 140-et, akkor csökken, ha meg 135-öt, akkor marad a 100-as szinten.

Ha a példában szereplő erdőnk 500 vaddisznót tud eltartani (év eleji állománynagyságban mérve), akkor az állomány csak addig tud nőni, amíg ezt el nem éri. Ha elérte, akkor az állatok megpróbálnak a környező területeken új életteret meghódítani. Ha ott mi lakunk, akkor az pech.

A pechen túl még egy fontos szempont: az erdőben könnyen ki lehet lőni a szükséges mennyiségű vaddisznót, a lakott területeken ez meglehetősen nehéz és elég veszélyes! Nem érdemes tehát megvárni az állomány túlszaporodását és a lakott területekre való beözönlését! Sajnos ezt már lekéstük, de ha sokat pepecselünk, akkor még a mainál is súlyosabb és kezelhetetlenebb lesz a helyzet.

Az országban a vaddisznóállomány az 1960-ban becsült 8300-ról 2012-re 110 ezer körülire nőtt! (Hivatalos adatok)
Ez több mint 13-szoros állománynövekedés!
És senki nem kiáltott, hogy megálljatok, ebből nagy baj lesz! Egy idő után törvényszerű lesz, hogy az állatok nem férnek már el a korábbi élőhelyeiken!
Ez pár évvel ezelőtt bekövetkezett...

Innentől kezdve az eredeti kérdés (Az éveleji állomány 130 %-át, 135 %-át vagy 140 %-át akarjuk kilőni?) kiegészül ezzel:

A kilövéseket el tudjuk végezni az erdőben, vagy lakott területeken is kell lövöldözni?

Nincs az az idióta, aki a városi lövöldözést kívánatosnak tartaná, de ez egy idő után már nem opcionális kérdés, hanem elkerülhetetlen, kötelező gyakorlat lesz, bármennyire is szerettük volna elkerülni.

Kell-e tovább mondani... ?

A vaddisznók túlszaporodása nem csak a városokban, nem csak a városi embereknek okoz gondot. Sőt, elsősorban nem.
A mezőgazdasági károk hatalmasak és sokkal korábban jelentkeztek, mint a vaddisznók lakott területekre történő beözönlése.

A mezőgazdasági károkon túl van még egy károsult: az erdő maga.

A vaddisznók túlszaporodása miatt az erdő más állatai is kevesebb táplálékhoz és vízhez jutnak, felborul bizonyos állattársulások és bizonyos növénytársulások egyensúlya. A vaddisznók túlszaporodása tehát az erdő más lakóinak is súlyos gondokat okoz. A megkímélt, "megmentett" vaddisznók helyett kipusztulnak más állatok.
Ha már kiirtottuk a vaddisznók természetes ellenségeit, akkor nem csak jogunk, de kötelességünk is az állományának olyan szinten tartása, ami a természetes élőhelyeik eltartóképességével összhangban van. Nem csak a városban lakó emberek önös érdekei miatt, hanem a vaddisznó természetes élőhelyein élő állatok és növények miatt is!

Címkék: elmélkedés