Isten hozta a fedélzeten, kedves Szentendre!
http://index.hu/belfold/2013/08/01/vaddisznok_duljak_szentendre_kertjeit/

Egy újszülöttnek minden vicc új. Aki új eseményként találkozik a vaddisznók problémájával, az jobb híján a környékbeli vadgazdálkodóhoz fordul tanácsért. (Ezt a hibát mi is elkövettük annak idején.)
A vadgazdálkodó aztán jól elmagyarázza, hogy tulajdonképpen a károsult tehet az egészről, hiszen becsalogatja magához a vaddisznókat.

Sajnos a legkézenfekvőbb kérdés hirtelen nem jut az eszébe senkinek:

5-10-20 éve nem volt gond a vaddisznókkal, pedig akkor sem voltak jobbak a kerítések, akkor sem érett kevesebb gyümölcs és a vaddisznók akkor is pont olyan intelligensek voltak, mint ma.
Sőt! A korábbi békeévekhez képest több lett az ember, több az autó, több a zaj, amit a vaddisznók nem igazán szeretnek, miközben az ország erdősültsége éppenséggel NŐ!

Nem lehet, hogy mégsem a lakosság tehet a dologról, hanem a vadgazdálkodó, aki hagyta, hogy a vaddisznóállomány a tizenháromszorosára nőjön?

Akarom mondani ... szóval hányszorosára is??? Ezt inkább egy új bejegyzésben. (Hosszú késedelem után a nyár közepén sikerült közzétenni az Országos Vadgazdálkodási Adattárban azokat a statisztikákat, aminek a bemenő adatait a vadgazdálkodók elvileg február 15-ig leadták. Vagy nem? Lehet, hogy az idén egy kicsit tovább kellett rágni a ceruza végét?)